Alacati - Törökország (2001 július második fele)

Szombat reggel 1/2 7-kor indultunk Pestről. A Magyar-Jugo határon semmi probléma nem volt. Első kalandunk egy jugo rendőrrel volt, amikor visszafordultam egy olyan úton, ami szerinte autópálya volt. Az út, amit ő autópályának nevezett, az egy kb. 8 m széles út volt, bármiféle felfestés nélkül és az út két szélén árusok voltak. Végül is ez volt az egész úton az egyetlen problémám a rendőrökkel, így belefért a keretbe a bírság (60 DM-ról lealkudtuk 40 DM-ra). A bulgár határon egész gyorsan, kb 1 óra alatt átértünk. A bulgár részen szerintem nálam lassabban nem ment autós, de legalább nem büntettek meg. A török-bulgár határon is gyorsan átjutottunk (1.5 óra). A Canakkale komp az orrunk elött ment el, de mivel óránként ment + már 'kicsit' fáradt is voltam, jól jött a pihenő. A török részen semmi probléma nem volt, az Izmirig tartó 300 km-es rész most is baromi hosszú volt. Tróját idén nem hagytam ki :-)) Végül 3-ra értem Alacatiba, viszonylag jó időt futottunk (33 óra).

A camping tele volt, a tavalyi helyünkre beállítottak egy lakókocsit, de kisirtunk magunknak egy kis helyet. Néhány nap alatt egész jól megszoktuk a meleget. Vásárolni és a városi beach-hez biciklivel jártunk esténként, napközben a meleg miatt nem tudtunk biciklizni. A szél tuti volt: 12-ből 11 nap voltam vizen (ilyen átlagot még soha nem sikerült csinálnom. A campingért 100 DM fizettünk ketten a 13 napra. Nekem csak egy dolog nem tetszett: már Alacati is egyre felkapottabb (Hétvégén ha nem volt 200 surfös a vizen, akkor egy se).

Péntek reggel indultunk haza, egész pontosan először Istanbulba. Most visszagondolva kicsit merészek voltunk, mivel az Istanbulig tartó ázsiai úton (6 óra) 1 db nem török autót láttunk. Út közen kaptunk egy defektet, de szerencsére egy városon belül, így gyorsan vettünk egy új gumit (teljesen szétment a régi). Kicsit levágtunk az útból, mivel az utolsó 360 km-t országút helyett tengeren tettük meg komppal (kb 100 km) 1 3/4 óra alatt. A komp 70 km/h (!!) sebességgel ment, az utastér mint a repülőben. Istanbulban a közlekedés nem semmi, de egyszer tényleg érdemes megnézni a várost, mert egy európai embernek hihetetlenül érdekes. Péntek este 1/2 9-kor indultunk tovább Istanbulból. Az út maradék része baj nélkül ment már. Szombat este 8-ra értünk Pestre. Én szokás szerint megint hulla fáradt voltam, mivel csak én vezettem az egész úton. A török inflációnak és az olcsó camping árnak köszönhetően relatív olcsón jött ki az út. 85e Ft-ra jött ki fejenként az utazás minden költséget beleszámítva (utazás, kaja, camping, biztosítás, büntetés, múzeum...).

Spot

Surfözés szempontjából ennél biztonságosabb hely tengeren szerintem nem is lehetne. Az öböl kemping felöli oldalán az első 100m-en max nyakig ér a víz (ezért is van itt ennyi surfiskola). Sün, medúza és egyébb kellemetlen állatkákkal én nem találkoztam, így cipőt sem kellett hordanom, amit egyébként is utálok, mert abban nem érzem rendesen a deszkát. Az öböl kb 1.5 km széles a kemping magasságában, feljebb kisebb, de lefelé sem sokkal szélesebb. Sodrás van, de semmi a Horvátországi(Korcula, Brac) sodráshoz képest. Hullám szintén nem jellemző, brutál szél esetén sem láttam 70cm-nél nagyobbat. Ami igazán biztonságossá teszi, az az, hogy a lenti végén visszakanyarodik az öböl, így esetleges technikai hiba esetén is a szikláknál kötne ki az ember, de szerintem ez sem valószínű, mert biztos jönne segítség valamelyik surfiskolából..

Szél:

Nekem nagyon tetszett az ottani szél. 83kg-al jellemzően egy 5.7-es (3 camber) és 6.5-es (5 camber) slalom vitorlákkal mentem, bár igaz, hogy elég jól bírják az erős szelet. Két alkalommal a 7.5-es vityónak is hasznát vettem. Szintén két alkalommal bizonyult már nagynak az 5.7-es, ekkor 4.5-el mentem, bár szerintem ekkor már kicsit pöffös volt a szél. A helyiek szerint (+ a www.alacati.com szerint) erősebb szélnek kellett volna lennie, de nekem így is nagyon tetszett.

Kemping:

A helyi viszonyokhoz képest kultúrált, de hazai szemmel a vizesblokkon még lehetne mit fejleszteni. Hely évről évre egyre kevesebb van benn, de megfelelő rábeszélő képesség esetén azért ki lehet sírni egy kis helyet. (Valamiért nagyon szeretnenk minket Magyarokat, és ezt nem csak a kempingben tapasztaltam) Lopásnak se híre se hamva. Bármit bárhol ott lehet hagyni, garantált, hogy másnap is ott fogod találni.